Este végre ágyba kerül a gyerek, majd egyszer csak jön a panasz: „Anya, fáj a lábam.” Megmasszírozod egy kicsit, esetleg felmelegíted, és hamarosan mintha semmi sem történt volna. Másnap reggel már vidáman szalad, délután pedig ugyanúgy játszik, mint máskor. Sok családban ismerős ez a forgatókönyv, és gyakran valóban az úgynevezett növekedési fájdalom áll a háttérben. Nem érdemes azonban minden visszatérő gyermekkori lábfájdalmat automatikusan a növekedés számlájára írni.
Egészen mást jelezhet például az a panasz, amely már séta, futás vagy egy mozgalmas óvodai nap közben megjelenik, esetleg rendszeresen ugyanazt a lábat érinti. A fájdalom időpontja, helye és a hozzá társuló egyéb tünetek sokat elárulhatnak arról, hogy egy ártalmatlan, életkorhoz kapcsolódó jelenségről vagy kivizsgálást igénylő problémáról lehet-e szó.
Milyen a tipikus növekedési fájdalom?
A „növekedési fájdalom” elnevezés kissé félrevezető, hiszen nem bizonyított, hogy közvetlenül a csontok növekedése okozná. Az orvosi szakirodalomban inkább egy jellegzetes, jóindulatú gyermekkori fájdalommintázatot értenek alatta, amely elsősorban a lábakat érinti.
Tipikus esetben a gyermek napközben teljesen panaszmentes. Fut, ugrál, játszik, nem kíméli egyik lábát sem, és a mozgása sem változik meg. A fájdalom késő délután, este vagy éjszaka jelentkezik, gyakran egy különösen mozgalmas nap után, és többnyire mindkét lábat érinti. A gyermek jellemzően nem magára az ízületre mutat, hanem például a combjára, a vádlijára vagy a térdhajlat környékére panaszkodik.
Az is jellegzetes, hogy a kellemetlenség masszírozásra, melegítésre vagy pihenésre enyhülhet, reggelre pedig rendszerint nyoma sincs. Előfordulhat, hogy néhány este egymás után jelentkezik, majd hetekre teljesen eltűnik.
Amikor a fájdalom inkább terheléshez kapcsolódik
Más a helyzet, ha a gyermek már napközben panaszkodik. Például hosszabb séta után azt mondja, hogy fáj a lába, hamarabb elfárad, nem szeretne tovább gyalogolni, vagy egy aktív óvodai, iskolai nap végére rendszeresen jelentkeznek a tünetei. Ilyenkor érdemes azt is megfigyelni, hogyan áll és jár.
A fejlődő gyerekláb természetesen nem egy felnőtt láb kicsinyített mása. Kisgyermekkorban a laposnak tűnő talp és bizonyos mértékű bokadőlés még lehet élettani jelenség, és önmagában nem jelent lúdtalpat vagy kezelendő bokasüllyedést. Ha azonban a láb statikája valóban eltér az optimálistól, és ehhez terhelésre jelentkező panaszok is társulnak, már indokolt lehet szakember véleményét kérni.
Mi köze lehet a bokasüllyedésnek a fájdalomhoz?
Ha a sarok és a boka túlzottan befelé dől, az alsó végtag terhelési tengelye is megváltozhat. A lábfej, a boka, a térd és a csípő ugyanis nem egymástól függetlenül működnek: járás és futás közben egyetlen mozgásláncot alkotnak.
Ezért egy kifejezettebb statikai eltérésnél nem feltétlenül ott jelentkezik a kellemetlenség, ahol a probléma elsőként látható. A gyermek panaszkodhat a talpára, bokájára vagy lábszárára, de hosszabb terhelés után akár a térde környékét is fájlalhatja. Gyakori lehet az is, hogy hamar elfárad, vagy a cipő talpa feltűnően egyenetlenül kopik.
Ez még nem jelenti azt, hogy minden befelé dőlő bokára speciális cipőt kell adni. A gyermek életkora, a dőlés mértéke, a láb rugalmassága, a járás és a panaszok együttesen számítanak, ezért a szükséges korrekcióról gyermekortopéd szakorvos vagy megfelelően képzett gyógytornász tud megalapozott döntést hozni.
Növekedési fájdalom vagy statikai eredetű panasz?
A legfontosabb különbséget sokszor az időzítés adja. A tipikus növekedési fájdalom elsősorban este vagy éjszaka jelentkezik, általában kétoldali, reggelre megszűnik, és napközben nem akadályozza a gyermeket a mozgásban. Ezzel szemben a statikai problémákhoz társuló panaszok gyakrabban kapcsolódnak terheléshez: hosszabb séta, futás, sport vagy egy egész napos mozgás után erősödhetnek.
A tüneteket ezért érdemes néhány hétig tudatosan megfigyelni. Nemcsak azt, hogy mikor fáj a gyermek lába, hanem azt is, pontosan hol, egyik vagy mindkét oldalon jelentkezik-e, mennyi ideig tart, és befolyásolja-e a mozgását.
Mikor ne fogjuk egyszerűen a növekedésre?
Vannak olyan tünetek, amelyek nem illenek a klasszikus növekedési fájdalom képébe. Ilyen például a tartósan egyoldali vagy egy meghatározott pontra lokalizálható fájdalom, a reggeli panasz, a sántítás, az ízület duzzanata, pirossága vagy melegsége, illetve ha a gyermek a fájdalom miatt kerüli a mozgást. Láz, általános rosszullét, szokatlan gyengeség vagy sérülés után kialakuló panasz esetén szintén nem érdemes otthoni megfigyeléssel megelégedni.
A visszatérő fájdalmat akkor is célszerű gyermekorvossal megbeszélni, ha ugyan nincsenek ilyen riasztó jelek, de a panasz rendszeresen visszatér vagy egyre erősebbé válik.
Ha a boka dőlése is feltűnő
Ha a fájdalom nemcsak este, hanem napközben, aktív mozgás után is jelentkezik, érdemes közelebbről megnézni a gyermek járását és a boka helyzetét. Ha szemmel láthatóan befelé dől a sarok, a cipő féloldalasan kopik, vagy a gyermek terhelésre rendszeresen panaszkodik, egy ortopédiai vagy gyógytornászi vizsgálat segíthet tisztázni, szükség van-e korrekcióra.
Amennyiben a szakember ezt javasolja, a supinált gyerekcipők döntött sarokkialakítása segíthet a sarok és a boka kedvezőbb helyzetének megtartásában járás közben, és ezzel módosíthatja az alsó végtag terhelését. Fontos azonban, hogy a supinált cipő ne „biztos, ami biztos” alapon kerüljön egy egészséges gyermek lábára: ez célzott korrekció, amelynek szükségességét mindig egyénileg kell megítélni.
A gyermek panaszát érdemes komolyan venni
Az esti lábfájdalom nagyon gyakran jóindulatú jelenség, különösen akkor, ha mindkét lábat érinti, csak este vagy éjszaka jelentkezik, masszírozásra enyhül, reggelre pedig teljesen eltűnik. Ilyenkor önmagában az, hogy időről időre megfájdul a gyermek lába, még nem utal ortopédiai problémára.
A legjobb kapaszkodót a fájdalom mintázata adja. Ha viszont a panasz terhelés közben vagy után jelentkezik, egyoldali, tartós, sántítással jár, vagy más szokatlan tünet társul hozzá, már érdemes utánajárni az okának. Így nem kell minden esti „fáj a lábam” mondat miatt megijedni, ugyanakkor egy valóban kezelendő problémát sem írunk automatikusan a növekedés számlájára.
